Vissza a bloghoz...

Amikor még...

2015-09-09

Amikor Magyarországon még nem használták a PR kifejezést, akkoriban egy nemzetközi informatikai vállalat irodavezetőjeként dolgoztam. A hagyományosan elvárt értekezlet-időpont egyeztetés típusú feladatok helyett azonban a vállalat prospektusainak elkészítésével, a munkatársak kellemes közérzetével, rendezvényekkel foglalkoztam. Mindez az akkori ügyvezető nyitottságán és Amerikában szerzett munkatapasztalatain múlt. Egyik külföldi útjáról minden férfi kollégának ízléses nyakkendőt hozott. Innen jött az ötlet, hogy készíttessünk vállalati „egyenruhát”, azaz olyan kosztümöket és öltönyöket, amelyben mindenki jól érzi magát, ugyanakkor az üzleti élet öltözködési követelményeinek is megfelelnek. Először Kecskés István úri szabót kerestem meg, hogy az öltönyök elkészítéséről egyeztessünk Belvárosi műhelye tele volt gyönyörű bútorokkal, szövetekkel, azt hittem, 100 évet ugrottunk vissza az időben. Megegyeztünk abban, hogy minden kollégának azonos szövetből készíti el az öltönyét, de annak fazonját, stílusát az adott illető testalkatához igazítja. A projekt legnehezebb része az volt, mikor az informatikus kollégákat kellett győzködnöm, hogy egy méretre szabott öltöny elkészítéséhez 2-3 ruhapróbára is szükség lesz… Kecskés úr nem csak szakmai elnevezése alapján volt úri szabó, ő maga is igazi úriember volt. Ami a hölgyeket illeti, az akkori évek divatos tervezőnője kicsit vastag ceruzával állt a témához, így kerültem a Kék Duna Szalonba, ami a Kristóf téren volt, azonban mára nyoma veszett.A szalon vezetője segített egy nagyon szép piros szövetet kiválasztani, amiből aztán különféle megoldású, blúzzal és anélkül is hordható darabok születtek. Nem mondom, hogy mindenki maradéktalanul élvezte a projekttel járó macerát, én viszont annál inkább :-)

Kapcsolódó képek:
Vissza a bloghoz...